A község 2003. január 1-ig Felsőpatonyrét néven, Felsőpatony község részét képezte, önálló községként pedig ettől a dátumtól kezdve létezik a SZK kormányának 529/2001 számú törvényrendelete értelmében. A település első polgármesterének 2002. decemberében Mgr. Rostás Alajos helyi tanítót választották.
Az első írásos emlék a községről az 1246-os évből származik Koncsol László kutatómunkája alapján. / Az első patonyi oklevél; Macsa asszony, a patoni Vid leánya, Jánosnak, Auten fiának özvegye; Koncsol László: Patonyföld – Kalligram Könyvkiadó, Pozsony 1996 /.
Patonyrét község fantasztikus természeti adottságai és a Kis-Duna körül elterülő lenyűgöző természeti szépségén kívül sajnos nem rendelkezik semminemű, múltat idéző történelmi nevezetességekkel. Történelme egybeforrt és egybefolyt a Patonyok történetével, mivel az Árpádházi királyaink által adományozott birtokok a Kis-Dunáig, sőt még a folyó bal partjának kb. 1 km-es mélységéig terjedtek.
Sajnos a hagyományos építészeti emlékekből sem maradt fenn a községben egyetlen egy sem. / Nádfedeles házak fonott vesszőből, gallyakból és agyagból, illetve vályogból, mórból /. A község tervezi egy ilyen regionális ház felépítését hagyományos építészeti anyagból, tradíciós építészeti technológiával / Regionális helytörténeti múzeum /. A megmaradt használati tárgyak, szerszámok, segédeszközök és írásbeliségek, valamint fotodokumentáció alkotná az ilyen típusú objektum autentikus gyűjteményét.
A községben található a II. világháború idejéből egy, a német hadseregben szolgáló magyar katona sírja, amelyről a község példásan gondoskodik. Hiteles forrás szerint a katonát a kisebb csoportokba verődő, garázdálkodó orosz hordák katonái lőtték le az illésházi hídon, s utána a Kis-Dunába dobták. A tetemet másnap fogta ki a folyóból id. Bezúr János, aki annak rendje és módja szerint őt el is temette kb. 15-20 méterre a Kis-Dunától a bal parton a gyaloghídtól balra.
A község a II. világháborúig tipikus tanyavilág képét alkotta. A mintegy 500 hektáros területen 15 – 20 lakóház és gazdasági épület épült 150 - 200 m távolságra egymástól és természetesen semminemű infrastrukturális „vívmánnyal“ nem rendelkezett. Kivételt az ásott gémes kutak képeztek. Hiteles elmondások alapján az első házak Patonyrét község kataszteri területén belül a következők voltak: Pudmericky ház / Pityó /, Kollár ház, Márkus ház, Sebő ház, Rokkant ház, Rózsa ház, Csupi ház / Miklós ház /, Baán Lajos féle ház, Nagy Lajos ház / Gútai /, Méhes ház, Török ház, Sidó Béni féle ház / Pavlus /.
Az 1936-os évben telepedett Patonyrétre a népes Flaska Izidor és 1937-ben Flaska Péter családja Peredről, a Szőcs és Ladányi család Deákiról 1933-ban, a Kohút és Varga család Tallósról 1927 – 28-ban, a Puskás és Czanik család pedig Szeliből 1928-ban a Szabó család pedig ugyancsak Szeliből 1950-ben.
A Szőcs János féle házban laktak korábban a Puskás család ősei ( Puskás Gyula, nem Kalmi ). Ezen időkből való még a Molnár Rafi féle ház. Földbe vájt házban laktak abban az időben a Bezúr Janiék, a Kis-Duna jobb partján pedig a Szőcs Nándor féle ház és a Ravasz Feri féle ház között volt még egy ilyen földbe vájt ház. A Kelemen család Vezekényről költözött Patonyrétre a Vajas féle házba ( A Baán Bélával szemben ), valamint a Jeskó család.
Felsőpatonyrét, Patonyrét község jogelődje, legnagyobb fellendülésének időszakát a 20. század 70-es éveiben érte el, amikoris lakóinak száma megközelítette az 500-at. Ezt követően azonban az akkor működő szocialista rendszer gigantomániájának köszönve befagyasztották az építkezési engedélyek kiadását ezen településen, s emiatt a hazai fiataloknak nem volt lehetőségük letelepedni szülőhelyükön. Emiatt kénytelenek voltak elköltözni a településhez közeli városokba / Dunaszerdahely, Somorja, Pozsony /, ahol az ún. panellakásos program keretében lakhatási lehetőséggel kecsegtették őket. Jelenleg a községben 104 lakóház van nyilvántartva 250 lakossal (2008).
A község lakosságának nemzedéki összetétele kedvezőtlen, elöregedett. Az áldatlan jelenség javítása érdekében a falu állami támogatással 14 bérlakást épített, amelyek 2007-ben lettek átadva / az iskola tetőterének beépítése 5 lakással, valamint egy önálló 9 lakásos bérház /.
Patonyrét impozáns természeti adottságai miatt a turisták által előszeretettel felkeresett településnek számít. Ezt markánsan bizonyítja az a tény, hogy az ún. vikkendesek létszáma lassan már meghaladja a törzslakosok számát.
Jelentős eseménynek számított a községben a Felsőpatonyréti Dinamo Sportszervezet megalakítása 1966-ban. A szervezet alapító tagjai voltak: Szakál Ernő, id. Czanik László, id. Flaska Lénárd / szül. 1925 /, Flaska Imre, Vidra László, Dunai Sándor, Kovács Rudi, és Varga László. Az alapítás évében a Sportszervezet egyetlen szakosztállyal a labdarúgó szakosztállyal rendelkezett. A kis falucskának nagyszerű labdarúgói voltak mint, Varga János, Czanik László, Czanik Zoltán, Szamaránszky Lojzi, Sárközi Ottó, Flaska Lénárd /szül. 1949/, Valentin Jano, Mezei László, a Rostás gyerekek – Tibor, Lajos, Lojzi, Sanyi, Laci, és mások, akik Czanik László edző vezetésével nagyszerű, szellemes és eredményes futballt játszottak abban az időben. A kiváló focicsapat akkoriban könnyedén „marasztalta el“ Bős, Somorja, Dióspatony, Felsőpatony, Lég, Hodos, Nagymagyar, Baka és Gelle csapatait is. A hetvenes években és a 80-as évek elején a csapat a dunaszerdahalyi járás legrangosabb osztályában a II. osztályban szerepelt. A töretlen fellendülés időszakában, hihetetlen lakossági összefogással és kiváló szakemberek közreműködésével egy pompás focipálya épült Patonyréten / hosszú időn keresztül még szombaton és vasárnap is serényen és szorgalmasan dolgozott rajta a falu apraja, nagyja, férfiak, nők egyaránt /, amelynek ünnepi felavatására 1973 nyarán került sor egy felejthetetlen kupanap keretében. A résztvevő csapatok a Felsőpatonyréti Dinamón kívül Bős, Felsőpatony és Lég együttesei voltak. Nagyszerű csatározások után a gyöngyberakásos FA kupát / Helmeci Laci remeke / a hazaiak helyezhették el vitrinükben, akik az elődöntőben Bős, a döntőben pedig Lég csapatát győzték le fölényes magabiztossággal. Az új pálya első tétremenő gólját Rostás Tibor szerezte a Czanik Laci bácsi felőli kapu jobb alsó sarkába. Később a Sportszervezet égisze alatt sikeresen szerepelt az asztalitenisz, teke, rekreációs és sakk szakosztály is.
Abban az időben különböző háttérbeszélgetések alkalmával gyakran hangzott el sportberkekben, hogy a dunaszerdahelyi járásban a kis Felsőpatonyrét sport nagyhatalomnak számít.
A falu természeti szépségeinek bemutatása céljából 1990-ben megalakult a turista szakosztály a községben, amely kezdetben csak a helyi iskola tanulóit aktivizálta, természetjárásokat abszolválva a Kis-Duna mentén elterülő ártéri erdőkben. A szakosztály Rostás Alajos ötletgazda kezdeményezésével 1991. április utolsó szombatján rendezte meg a Kis – Duna menti gyalogtúra I. évfolyamát, amelyet azóta is minden évben megszervez és rendez a Sporszervezet vezetősége és tagsága / 2010 – ben kerül sor a rendezvény XIX. évfolyamára /. A szervezési és realizációs munkákból minden évben Czanik László, Ladányi Ferenc, Flaska Lénárd / szül. 1949 /, Pavlus Ádám, Rostás Alajos, Wimmer László, Wimmer Ilonka, Varga László, Varga György, Varga János, id. Bognár József veszik ki részüket / ugyanez a rendezőtársaság tüsténtkedik a lóvásár megrendezésénél is /. Id. Kontár Zoltán kezdeményezésére a Sportszervezet 1992. júniusában tartotta meg a sporttelepen a Patonyréti Lóvásár I. évfolyamát, amelyen kb. 10 lovas vett részt, bizony meglehetősen szánalmas „lóval“. Az ötlet azonban fantasztikus reakciót váltott ki a lovastársadalom körében, s a továbbiakban már a lóvásár valóban szemet gyönyörködtető seregszemléje volt a környékbeli lovaknak, sőt Kontár Zoltán úrnak köszönve még Trencsénből és Besztercebányáról is jöttek lovasok szebbnél-szebb paripákkal a vásárra. A rendezvénynek évente kb. 1000 - 1500 látogatója van. Az 1995-ös évtől kezdődően már német, svájci és osztrák turisták is rendszeres látogatói a lóvásárnak.
Patonyrét község a Dunamenti - alföldön, a néhai ARANYKERT, Csallóköz szívében a Kis – Duna jobb és bal partján terül el. A falu növény és állatvilága jelenleg még meglehetősen gazdag és sokrétű. A község kataszteri területén belül egyebek mellett védett növények is találhatók / tőzike, kakukkfű, őszi kikerics, orvosi székfű, tavirózsa stb. /. A folyó jó feltételeket biztosít a vízimadarak és állatok szaporodásához / vadkacsa, hattyú, szárcsa, hód, vidra, vízisikló, békák, szalamandra stb. /. A Kis-Duna vizének tisztasága és minősége a kíméletesebb, de főleg tőkeszegényebb mezőgazdaságnak köszönve / kevesebb műtrágyát használhat /, folyamatosan javul. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az utóbbi években a folyó vizében megjelentek a rákok is.
A község kataszteri területén belül fészkelt a 80-as évek elejéig Közép- Európa legnagyobb és talán legszebb madara a túzok. Sajnos az intenzív mezőgazdasági tevékenység és az emberi kíméletlenség elűzte lokalitásunkból ezt a gyönyörű madarat.
Az utóbbi években örvendetesen szaporodik határunkban a réti sasok száma. A tavasszal visszatérő gólyák ugyancsak előszeretettel „méregetik“ községünket, amelynek eredményeként majd tán megtelepszik falunkban egy-egy gólyacsalád.
A községben élők megélhetését a régmúlt időkben a halászat, vadászat, az ártéri erdők fájának kitermelése és feldolgozása, teknőkészítés, valamint a számtalan vízimalom üzemeltetése biztosította a Kis-Duna folyón.
Az 1989-es rendszerváltást követően sajnos a helyi mezőgazdasági üzem, amely szinte az egész faluközösség megélhetését biztosította / Állami Gazdaság – fejlett növénytermesztési és állattenyésztési tevékenységet folytatott /, spekulatív privatizáció tárgyává degradálódott, állatállományát és mechanizációs eszközeit elkótyavetyélték ( Mečiar féle HZDS-es vadprivatizáció) az üzem fokozatosan teljesen leépült, létesítményeit az enyészet vette kézbe, s így sajnos a munkaképes lakosság nagyobb hányada munkanélkülivé vált. Ennek következtében kezdtek leépülni az addig nagyszerű emberek közötti kapcsolatok, csorbultak a morális viszonyok, tért hódított az alkoholizmus és a kábítószerek terjesztése és fogyasztása, az iskola és munkakerülés, nagyságrendekkel megnövekedett a bűncselekmények száma, az emberek letargikusokká, reményvesztettekké, egoistákká és zárkózottakká váltak.
Elsősorban a község feladata lesz, hogy javítsa a falu hangulatát, tettekre inspirálja a helyi fiatalságot, visszaadja a munka presztízsét és különböző vállalkozási lehetőségeket megvillantva ösztönözze az embereket, hogy próbálják meg saját kezükbe venni sorsuk irányítását és alakítását a : „Segíts magadon, s az Isten is megsegít !“ bölcselet szellemében.
Készítette: Rostás Alajos, 2010. február 19.